1 2
Addig még sok víz lefolyik a Dunán,

 Míg rájössz; minden egy emlék csupán.

Ezek olyan értékesek, mint a szemed világa;
Ne engedd hát, hogy feledés boruljon rája!

"Figyelj drága, kicsi lélek, elmondom neked mi az élet!
Semmitől nagyra nőni,
sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva, anyakézbe támaszkodva.
Az ABC könyvet bújva, a tudós harsonáját fújva.
Nagy kalandok után menni,
hazug csókot megízlelni.
Aztán feledni gyorsan, majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog, gyötrik ezer gondok.
Majd újból lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedeléket kapni, s egy szép őszi éjjel meghalni.
NE sírj drága kicsi lélek,de hidd el nekem EZ AZ ÉLET"

 Nem írom a porba a neved,
Mert elfujja a szél,
inkább a szívembe írom,
ott örökké él!

 Kívánj a szónak nyílt utat,
és a szónak tiszta hangokat.
Kívánd hogy úgy szeressenek,
ahogy szeretnéd hogy szeressenek! 

Emberi törvény kibírni mindent,
s menni menni mindíg tovább.
Még akkor is,ha nem élnek már benned
remények és csodák!

 Maradj mindíg mosolygó gyeremek,fehér lelkű kis virág,
Maradj jó mint mesékben a tündér,szeressen téged az egész világ!
Az erény útja legyen az ösvényed,virág borítja amerre jársz,
Szorgalom,jóság,szeretet virága tegyék boldoggá ifjú életed!

 Gyermek szíved még mesékben él,minden kis dobbanásra mesél.
Kacagva örülj a napsugárnak,virágnak,dalnak,kismadárnak.
Bú és gond fölött sikert aratsz,ha szívedben mindíg kisgyermek maradsz!

 Ne légy büszke mint a rózsa,
Légy szerény mint az ibolya,
Hogy mindenki azt mondhassa,
Ez a kislány barátságos,
Hasonlít az ibolyához!

 Ha valaki azt mondja szeret,hazudik
Ha valaki azt mondja imád nem mond igazat.
De kinek csak szeme ég
Igaz társat benne lelsz.

 Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt,
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

Volt egyszer egy kis emlékkönyv, Jó dolga volt régen:
Barna szemű, barna kislány, Lapozgatta szépen,
Kis lánykából asszonyka vált, Könyvecskéből dísz lett.
Évek múlva barna gyermek, Lapozgat egy könyvet.
"Nézd anyácska, de gyönyörű! Ki írta e verset?,,
Az anya a könyvbe pillant, Olvassa a verset.
Két szemében könny csillan meg, Ismerős az írás...
Eszébe jut ifjúsága, Környékezi sírás,
Felrémlenek régi arcok, Sok szép emlék vissza tér...
Sír vele a gyermek, És nem tudja hogy miért.

Egyszer elég egy pillanat, elfelejteni egy életet
- máskor nem elég egy élet, elfelejteni egy pillanatot...

"Ha majd egyszer,hosszú idők múlva
Hajad fehér lesz,kezed reszkető,
Kisunokáid között üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő.
-Nézd,nagymama,mit találtam!
Előveszi és leteszi eléd,
S felnyílnak a régi szép emlékek
Ha felütöd a könyved fedelét.
Eszedbe jut akkor valaki...
Valaki,kit talán már takar a sír...
Kis unokáid félve suttogják:
-Nézd,a nagymama sír..."

"Ha majd elmúlik sok év,
S eléd kerül ez a régi kép,
Ha fáj az emlék,de szemed mégis nevet,
Akkor se feledd el soha ezt az egy nevet:(név)"

"Légy szerencsés és boldog,
Szívemből kívánom!
Ne gyötörje szíved bánat,fájdalom!
Virágozzon életed,mint a kikelet,
Három csillag vezéreljen:
Hit,Remény és Szeretet!"

"Mit írjak e parányi lapra,
Hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem a szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám..."

"Nem mondom,hogy szeress engem,
Nem mondom,hogy emlékezz rám.
Ha a szíved nem ezt súgja,
Úgyis hiába mondanám..."

"Ha fáj a szíved,s lelked sajogva ég,
Ne mutasd azt senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy!
Mosoly legyen az arcodon
Ha vérzik is a szíved,
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg.
Két szót ismerj: Mindig,és Soha,
Légy boldog MINDIG,
De boldogtalan SOHA!"

"Emléket kértél,s én adok,
De élni nem itt,
Hanem a szívedben akarok!"

"Kerüld a rossz társaságot,
Válassz magadnál mindig jobb barátot.
Álljon előtted az örökös szabály,
Tolláról ismerik, milyen a madár.
Ne arra törekedj,hogy többnek gondoljanak,mint ami vagy,
Hanem,hogy több légy mint aminek gondolnak!"

"Minden elmúlik egyszer,tovaszáll a nyár,
Fáradt szívünk egyszer valakit visszavár.
Hajunk ezüstben játszik,belepi az őszi dér.
Hidd el,az ifjúság mindennél többet ér."

"Ha majd egyszer évek múltán a legszebb vágyad teljesül,
Ifjú lelked a szép idők emlékében elmerül,
Vedd kezedbe e kis könyvet, a szeretet zálogát,
Meglátod,eléd varázsolja ifjúságod szép korát!"

"Életednek szép tavaszán
Bájos rózsák nyíljanak,
Boldogító szép remények
Soha el ne hagyjanak!
S ha a távolban elfelednél engemet
E pár sor védje meg emlékeimet!"

1 2