” Rossz úton jár az, aki álmokból épit várat és közben elfelejt élni.”
-J.K.Rowling: Harry Potter és a Bölcsek köve-

” Sokféle bátorság van. Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben."
-J.K.Rowling: Harry Potter és a Bölcsek Köve-

” Az élet és a szerelem megy tovább.”
-Stephenie Meyer: A burok-

” Ez a világ kétségkívül minden világok legjobbja és legrosszabbja - itt vannak a legszebb érzékletek, a legkifinomultabb érzelmek... a legaljasabb vágyak, a legsötétebb tettek. Ennek talán így kell lennie. Talán a mélypontok nélkül a csúcsok sem tudnak olyan magasra nőni.”
-Stephenie Meyer: A burok-

” Tudod, mi van még, amit ugyancsak egyedül az ember tud? Hogy meg kell halnia. Ellenméregnek kapta a képzeletet.”
-Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában-

” Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod... mindjárt észreveszi mindenki.”
-Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában-

” Élni annyi, mint másokat felélni. Valamennyien egymást faljuk. Ha nagy néha megcsillan valahol egy kevéske jóság lehetősége, ne tagadjuk meg magunktól. Erőt ad a nehéz időkre.”
-Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában-

” Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen...”
-Wass Albert: A funtineli boszorkány-

” Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.”
-Wass Albert: A funtineli boszorkány-

” Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár.”
-Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek-

” Az ember nem beszél soha arról, ami fáj, hanem szótlanul elviseli.”
-Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek-

” A barátság az az emberi kapcsolat, melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között.”
-Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek-

” Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz.”
-Antoine de Saint-Exupéry:A katedrális kövei-

” Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.”
Antoine de Saint-Exupéry:A katedrális kövei-

” A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni.”
-Antoine de Saint-Exupéry:A katedrális kövei-

” A csalódás íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé.”
-Victor Hugo:A nevető ember-

” Minden emelkedőért lejtő a jutalom.”
-Victor Hugo: A nevető ember-

” Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.”
-Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

„Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben.”
-Paulo Coelho: A Zahir-

” Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.”
-Paulo Coelho: A Zahir-

” Szerelmes vagy, bolond barátom! Nem csupán az életbe, ráadásként a lányba is!”
-Vavyan Fable:Álmok tengere-

” Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal.”
-Vavyan Fable:Álmok tengere-

„A legveszélyesebb ellenség az, amelyiktől senki sem fél.”
-Dan Brown: Angyalok és démonok-

” Lehet, hogy két életünk van: az egyik nappal, a másik pedig álmunkban... De sose fogjuk megtudni.”
-Jacques Attali: Az első nap a halálom után-

” A múlt végleg elmúlt, mint amikor a szél magával sodorja az áporodott levegőt.”
-Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai-

” Az emberek többsége úgy él, ahogyan a folyók folynak - lejtőn lefelé haladnak, egészen addig, amíg valamilyen akadály meg nem változtatja a folyásirányukat.”
-Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai-

” A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.”
-Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai-

” A hazug védi legbátrabban az igazságát, a gyáva a bátorságát.”
-Margaret Mitchell: Elfújta a szél-

” Végül is, a holnap csak egy újabb nap.”
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél-

” Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel.”
-Vavyan Fable: Varázscsók-

” Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd.”
-Vavyan Fable: Varázscsók-

„Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.”
-Emily Bronte: Üvöltő szelek-

” Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.”
-Emily Bronte: Üvöltő szelek-

” Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértett és viszonozta pillantásomat - minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy fagyosan magamba húzódtam, mint egy csiga. Minden pillantására hidegebb lettem, és beljebb húzódtam csigaházamba, úgyhogy szegény kis ártatlan maga sem tudta végül, nem káprázott-e a szeme, és mert képzelt tévedése zavarba ejtette, igyekezett anyját távozásra rábeszélni. Szeszélyes viselkedésemmel szívtelen kalandor hírébe keveredtem: én tudom csak milyen méltatlanul.”
-Emily Bronte: Üvöltő szelek-

” Akinek az ego-ja kemény, nehezen él át minden átváltozást.”
-Müller Péter: Örömkönyv-

” A könny a megfagyott élet olvadása.”
- Müller Péter: Örömkönyv-

” Ha elég nagyok az álmok és a vágyak, akkor a körülmények nem számítanak.”
-Jim Dornan-

” Nem áshatod el a rossz dolgokat, és nem tehetsz úgy, mintha meg sem történtek volna. Szembe kell nézned velük, úgy kell legyőznöd őket. Akkor aztán eltemetheted őket.”
-Virginia Cleo Andrews: Vihar-

” Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd.”
-Jerome David Salinger:Zabhegyező-

” És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat.”
-Wass Albert: Üzenet haza-

„- Szóval azt állítod, hogy senki sem boldog?
- Van, aki boldognak tűnik. Ők egyszerűen nem gondolnak bele a dolgokba. Mások terveket szőnek: lesz egy férjem, házam, két gyerekem, egy hétvégi házam. És amíg ezzel vannak elfoglalva, olyanok mint a bika, aki a torreádort üldözi: ösztönösen cselekszenek, csak mennek a fejük után, anélkül, hogy látnák hol van a cél. Megszerzik az autójukat, talán még Ferrarijuk is lesz, és azt hiszik ez az élet értelme. Soha nem teszik fel a kérdést maguknak. De a szemükben látom, hogy szomorúak, és még csak nem is tudnak róla.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Ahhoz, hogy valaki teljességben éljen, állandóan mozgásban kell lennie, mert csak így különbözik minden egyes nap az előzőtől.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal - mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Két tűzoltó bemegy az erdőbe, hogy eloltsanak egy kisebb tüzet. Amikor végeztek, odamennek egy kis patakhoz. Egyiküknek csupa korom az arca, a másik viszont makulátlanul tiszta... melyikük fogja megmosni az arcát?
- Ez egy hülye kérdés: nyilván az, amelyiknek csupa korom az arca.
- Tévedsz: a kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, akinek tiszta az arca, látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztosan én is ilyen piszkos vagyok, meg kell mosakodnom.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt akarom mondani, hogy a kórházban megértettem, hogy mindig önmagamat kerestem a nőkben, akiket szerettem. Ránéztem tiszta, szép arcukra, és magamat láttam tükröződni bennük. De ők is rám néztek, és látták, hogy kormos az arcom, és bármilyen okosak és magabiztosak voltak, ők is magukat látták tükröződni bennem, és rosszabbnak hitték magukat, mint amilyenek.”
- Paulo Coelho: A Zafir-

„Inkább szenvedek, ahogy korábban szenvedtem, amikor elhagytak azok, akiket szerettem. Inkább nyalogatom a sebeimet, ahogy máskor is tettem. Egy ideig még gondolok rá, megkeseredek, és halálra untatom a barátaimat, mert képtelen leszek másról beszélni, mint arról, hogy elhagyott a feleségem. Majd megpróbálom megmagyarázni, mi történt, éjjel-nappal csak azzal foglalkozom, hogy újra meg újra átgondoljak minden pillanatot, amit együtt töltöttünk, a végén pedig arra a következtetésre jutok, hogy igenis rossz volt velem, velem, aki mindig csak arra törekedett, hogy neki jó legyen. Aztán lesznek más nőim. Ha megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő. Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább.
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen és fog is még történni, ebben biztos vagyok.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy - és nem a választott magányról beszélek, hanem amikor kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egyedül vagyunk -, az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része.”
-Paulo Coelho: A Zafir-

„Két különböző természet találkozásából született a szerelem. A szerelem az ellentmondásból merít erőt. Az összeütközés és az átváltozás pedig tartóssá teszi.”
- Paulo Coelho: A Zafir-

„ - Tudod, mi okozza a legnagyobb örömet a nőnek a házasságban?
- A szex.
- Tévedsz. A táplálás. Nézni, ahogy eszik a férje. Ez az a pillanat, amikor a nő, aki egész nap a vacsorán törte a fejét, a mennybe megy.”
- Paulo Coelho: A Zafir-

„Mindannyian a saját világunkban élünk. De ha fölnézel az égboltra, láthatod, ahogy a csillagok, ezek a kis külön világok, együtt csodálatos csillagképeket, naprendszereket, galaxisokat alkotnak.”
- Paulo Coelho: Veronika meg akar halni-

„A többi ember olyan kiszámíthatatlan! Reakcióik előreláthatatlanok, körülbástyázzák magukat, és úgy viselkednek, ahogy ő: közönyt színlelnek minden iránt. Ha valaki nyitott a világra, azt vagy azonnal kiközösítik, vagy piszkálják és lenézik, mondván: "túl naiv".”
- Paulo Coelho: Veronika meg akar halni-

„Elhitette a barátaival, hogy irigylésre méltó életet él, miközben minden erejét arra pazarolta, hogy meg tudjon felelni az eszménynek, amelyet ő maga teremtett.”
- Paulo Coelho: Veronika meg akar halni-

„De mielőtt meghalok, még harcolni akarok az életért. Ha megtanulok egyedül járni, oda megyek, ahova akarok.”
-Paulo Coelho: Tizenegy perc-

„Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."”
-Paulo Coelho: Tizenegy perc-

„Lehet, hogy a szerelem megváltoztathat valakit, de a csalódás még gyorsabban letéríthet minket az útról, amelyen járunk.”

-Paulo Coelho: Tizenegy perc-              

„Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő őrá emlékeztet.”
-Paulo Coelho: Tizenegy perc-

„A jótét lélek szerepe annak való, aki nem mer kiállni igazáért. Sokkal könnyebb ugyanis hinni a saját jóságunkban, mint szembeszállni a többiekkel és érvényesíteni jogainkat. Sokkal könnyebb szó nélkül lenyelni a sértést, mint harcba szállni az erősebbel. Mindig mondhatjuk, hogy nem talált el a kő, amellyel megdobtak. Csak éjszaka - amikor feleségünk vagy a férjünk már alszik, és senki nem hallhat -, csak ekkor merünk sírni a gyávaságunkon.”
-Paulo Coleho: Az ördög és Prym kisasszony-

„Amit a szem nem lát, a szív azt is érzi.”
-Paulo Coleho: Az ördög és Prym kisasszony-

„A jó harcos a vereséget is elismeri. Nem marad közömbös iránta, de győzelemnek sem próbálja feltüntetni.”
-Paulo Coelho: Az ötödik hegy-

„Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.”

-Paulo Coelho: Az ötödik hegy-