"Csendes, holdvilágos éjszaka volt, az égen csillagok milliója ragyogott.
- Emlékszel mit mondtál nekem gyerekkoromban? - kérdezte Martha. (...) - Azt mondtad, lyukak az égen, amit apró jégcsákánnyal csinált egy angyalka, aki azt szeretné, hogy mi is lássuk a mennyei fényt, ami odafenn van.”

"Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?"

” Mert ez hazugság volt, és hazudni csak a gyöngének lehet joga, annak, akit levertek, hogy a bőrét mentse vele, ahogy lehet. De az erősnek, a győztesnek nincsen joga a hazugsághoz. Aljas gazember, aki ezt teszi."

"A víz szalad, de a kő marad, a kő marad."

"A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga."

"Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen..."

"És üzenem a volt barátaimnak,kik megtagadják ma nevemet:ha fordul egyet újra a kerék,én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat."

”- Baj van vele...? - Már nincs. Akit betettek a föld alá, azzal már nincs baj."

"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."

"Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, Valaki, akit nem ismerek, És akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat."

"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

"A fejem zúgott, s hideg veríték lepte el a hátamat, mert a halálra gondoltam. Rettenetesen egyedül voltam."

"Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban."

"Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért... s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?"

"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."

”Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.”

”A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.”

”Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.”

”Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.”

”...ahol nincs igazság, ott békesség sem lehet.”

”Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak, én és valaki, Valaki, akit nem ismerek, És akiről még tudnom sem szabad: Bár jobban szeretem, mint magamat.”

”Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... A sebesült felnyögött. Szemei lázasan remegtek. -De az élet! Soha többet nem látni az erdőt, és nem hallani a madarakat! Pedig az élet olyan szép Nuca... -Itt maradsz te Teofil ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Nincs több bajod az emberekkel. Te hinted éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette és megfested a szirmait. Együtt szállsz a pillangókkal és ujjaid megérintik a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő a jó illatot üverből üverbe, és meglesed a tündéreket, amikor fürödnek... Az asszony beszélt. Az ember nehezen hörgött, szája megrándult néha, mintha mondani akart volna valamit, aztán a hörgés csöndesedett, a szemek elvesztették a fényüket, az élet láthatatlan párája elszállt valahova a kék végtelenbe...”

” Az ember sokat elbír - mondotta mosolyogva az asszony -, ha akar.”

” Arra gondolt, hogy vajon ő merre járhat most?”

” - S mi kevesebb: az öröm vagy a bánat?
- A bánat - felelte egy kis gondolkodás után az asszony -, mert ha az lenne több, nem lenne szép az élet.”

” Mondtam, már, hogy nem halunk meg soha.”

”Ha arra gondolt, hogy itt volt, itt feküdt mellette, hallotta a szuszogását, és néha hozzáért a karjával. Ha a nyárra gondolt, amikor együtt mentek az ösvényen. Valami visszatért ilyenkor, valami furcsa borzongás. Nem tudta, hogy mi az. De tudta, hogy már nem úgy van minden, mint nyáron volt. Nem olyan szép és egyszerű. Zavaros és bizonytalan. De szebb. Valahogy mégis szebb. Nem tudta, miért, és nem tudta mi az.”

” - S a zászlós úr hiszen még a győzelemben?
A zászlós úr csodálkozva nézett az emberre.
- Hiszek Istenben - felelte és többet nem mondott.”

” A mi rajunk géppisztoly tüzet kapott, és az első, akit elesni láttam, a tizedes volt. Pedig mind a két karját föltartotta a levegőbe, s mégis meg kellett halnia.”

” Ez néha fájt. De nem nagyon, csak úgy, mint egy régi emlék fáj az embernek, ami szép volt, és kár, hogy nem akar visszatérni többé.”

” A világon mindig az a legszebb, ahol valamikor otthon voltunk.”

” A pokolban is lehet boldog az ember, ha együtt lehet azzal, akit szeret.”

” A valóság egy kicsit mindig szomorú.”

” „Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. Az az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép.”